Olívaolaj a folyékony egészség | GardenStar.Hu
A Földközi-tenger keleti medencéjének partvidékein őshonos egy fafajta, amely a történelem során már a legősibb kultúrákban is fontos szerepet töltött be. Olyannyira, hogy a régmúltban Homérosz egyszerűen csak ‘folyékony aranynak’ nevezte. Ez a fa nem más, mint az olajfa, amely örökzöld, fa vagy cserje. Magassága ritkán haladja meg a 15 métert, többnyire 8-15 méter. Törzse egyenetlen és bütykös. Levelei ezüstös zöldek, nyúlánkan hosszúkásak: 1–3 cm szélesek és 4–10 cm hosszúak. Virágai kicsik és fehérek. Olajbogyónak, olívabogyónak vagy egyszerűen csak olívának nevezett csonthéjas termése 1–2,5 cm hosszú, vékony húsú.
Talajára nem igényes, szereti a napos helyet, a szárazságot jól tűri. Hazánkban leginkább dézsás növényként fordul elő, mert éghajlatunkon a hidegebb mínuszokat nem bírja ki szabadtéri tartásban.
Termését számos módon hasznosítják, de legfontosabb feldolgozási módja az olívaolaj előállítása. Az olívaolaj az olajfa (Olea europaea) csonthéjas terméséből, az olajbogyóból mechanikai úton (préseléssel) előállított zöldessárga, jellemző illatú, kellemes, édeskés ízű, szobahőmérsékleten folyékony növényi zsiradék. A mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója. Napjainkban Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban készítik a legtöbb olívaolajat. Nem keverendő össze a préselés után visszamaradó olívapogácsából (törköly) oldószeres kivonással készülő olajjal (olívapogácsa-olaj vagy Sansa-olaj), amely az olívaolaj olcsóbb és gyengébb élvezeti értékű helyettesítő terméke. (Írásunk a kép alatt folytatódik)
