Több ezer éve használt kultúrnövény, mégis alig ismert eredeti formájában. A répát már a görögök és a rómaiak is termesztették, a késő római időben már nemesítették is.
A sárgarépa a Nyugat-Ázsiában honos vadmurokból fejlődött ki, melynek gyökere vékonyabb, fásabb és kevésbé édes volt. Később a görögök és a rómaiak is részt vettek a termesztésében. Első “klasszikus” utalások a gyökér felhasználására az 1. századból valók. Európába a 8. században mórok közvetítésével jutott el az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-Európa felé.
Eredetileg lila színű volt, de a folyamatos termesztésnek és szelekciónak köszönhetően később más színváltozatok is előkerültek. A 12. századi andalúziai arab tudós földműves, Ibn al-‘Awwam átfogó művében, a Könyv a mezőgazdaságról (Kitab al-Filaha) említ piros és sárga színű répatesteket. Így lehetett, hogy a középkori Európában már a szivárvány több színében is előfordult az addigra egyik jelentőssé váló gyökérzöldség. Ezidőben már lila, sárga, fehér és piros változatai is ismertek voltak.
A jelenlegi leghitelesebbnek tűnő források szerint a 17. században Holland kertészek nemesítették a ma ismert színváltozatát, melyet az uralkodói ház által, a Holland nemzeti színként is használt narancssárga színű változat lett.
Magyar leírás elsőként 1664-ből származik a sárgarépárról Lippay Jánostól.
A sárgarépa azóta is fontos kultúrnövényünk, mely narancssárga színét a benne található magas β-karotinnak köszönheti.
A sárgarépa rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Többek között jelentős kalcium, vas, magnézium, B-, C- és E-vitamin tartalma. Magas béta-karotin tartalmáról ismert leginkább, amit szervezetünk A-vitaminná alakít át, mely leginkább látásunkra van jó hatással. Béltisztító hatású, ennek köszönhetően alkalmazhatjuk hasmenés, székrekedés esetén, magas rosttartalma hozzájárul az emésztéshez.
Nem utolsó sorban pedig csökkenti a koleszterinszintet és erősíti az immunrendszert.
